Mardin erődje: „Sasfészek” Mezopotámiában
Egy kilométer magas sziklán, a mezopotámiai síkság fölé meredő sziklafalon áll a Mardin Kalesi – a „Sasfészek”, ahogy a helyiek nevezik. Innen egészen az iraki határig ellátni, és éppen innen irányították évszázadokon át ezt a mézszínű kővárost. Az Artukidák Mardint tették fővárosukká, az oszmánok tartották fenn a helyőrséget, ma a csúcson egy NATO-radar áll, és az erőd továbbra is katonai övezet – de már a falaihoz vezető út is megéri a fáradtságot, a kilátás és a panoráma miatt.
A vár története
A Mardin Kalesi Délkelet-Anatólia egyik legrégebbi, folyamatosan használt erődítménye. Korát körülbelül 3000 évre becsülik: az első erődítményeket ezen a sziklán az asszír-arameus korszakhoz kötik. A helyi legenda szerint a várat a babiloni zoroasztriánus Shad Bukhari építette a Kr. e. 4. században, aki ezen a csúcson gyógyult meg betegségéből.
A dokumentumokkal alátámasztott építési szakaszok a Hamdanida-dinasztiával kezdődnek a 10. században. A vár fénykora az Artukida-korszakra (11–13. század) esik: ők tették Mardint a bejlikük fővárosává, és Kalesit palotákkal, mecsetekkel és víztározókkal rendelkező, teljes értékű „felső várossá” alakították. Az Artukidák után az erőd az Ajjubidák, a mongolok, az Ak-Kojunlu, végül pedig a Safavidák és az oszmánok kezébe került. III. Selim a 18. század végén részleges restaurálást hajtott végre.
A XX. században az erőd katonai létesítmény lett. Az 1915-ös események idején számos forrás szerint a citadella helyiségeit a letartóztatott örmények börtönéül használták. A 20. század közepe óta a Mardin Kalesi zárt katonai övezet, ahol jelenleg a NATO radarállomásai találhatók. 2008 óta időről időre felmerülnek tervek a műemlék látogatók számára történő megnyitására, de ezeket egyelőre megakadályozza a katonai státusz.
Építészet és látnivalók
A szikla és a falak
A fellegvár egy hosszú, asztalszerű sziklán található (kb. 1200 m tengerszint feletti magasságban, a síksággal szemben 1000 méteres szintkülönbséggel). A falak a szikla szélén futnak, és a legsebezhetőbb helyeken téglalap alakú tornyokkal vannak megerősítve. A falazat több szakaszból áll: az artukid korszakból származó, sárgás színű mardini mészkő tömbök a későbbi felújítások nyomai mellett láthatók.
Artukida építmények
Az erődítmény területén belül megmaradtak az artukida paloták, mecsetek és ciszternák romjai. A leghíresebb mecset az artukida korszakból származó kis Kale Camii, amely részben fennmaradt a mai napig.
Megközelítések és kapuk
A várhoz vezető fő feljáró kanyargós úton halad az óváros felső részétől. A kapuk több szintje részben megmaradt; a mai hadsereg az egyiket szolgálati célokra használja. A turistákat általában csak egy bizonyos pontig engedik be a lejtőn.
Panoráma
A falak alatti lejtőkről Törökország egyik leglátványosabb panorámája nyílik: Mardin mézszínű kőházait, a medreszék türkizkék kupoláit, majd a végtelen mezopotámiai síkságot és a Tigris folyó ezüstös szálát.
Érdekes tények
- A vár helyi beceneve „Kartal Yuvası”, azaz „Sasfészek”: jó időben innen akár 100 km-re is el lehet látni Mezopotámiába.
- Az Artukidák korában az erőd belsejében egy teljes értékű „felső város” működött palotával, mecsetekkel és fürdőkkel – gyakorlatilag a dinasztia Mardin melletti rezidenciája.
- Az erőd területén működő katonai bázis és NATO radarállomás található – ezért a turisták számára teljes mértékben lezárt terület.
- A citadella egy sziklán áll, körülbelül 1200 m-rel a tengerszint felett és majdnem egy kilométerrel a síkság felett – ez az egyik legnagyobb abszolút magasságkülönbség a régió erődítményei között.
- Mardin óvárosa felkerült az UNESCO előzetes listájára, és az erődöt a város sziluettjének kulcsfontosságú elemének tekintik.
Hogyan juthat el oda
Az erőd Mardin város Artuklu kerületében található, koordinátái: 37°18′56″ É, 40°44′33″ K. Az erőd aljához gyalog lehet feljutni az óváros felső utcájáról (1. Cadde) – a meredek emelkedő megmászása 30–45 percet vesz igénybe. Autóval az út a katonai övezet alatt található egyik kilátóponthoz vezet.
A legközelebbi repülőtér Mardin (MQM), körülbelül 20 km-re. Diyarbakırból Mardinba körülbelül 100 km az autópályán. Az óvárosban kényelmes gyalog sétálni: minden kompakt, és bármelyik séta előbb-utóbb a vár alatti lejtőre vezet.
Tanácsok az utazóknak
Ne feledje, hogy a turistákat általában nem engedik be az erődbe: ez egy aktív katonai övezet. De már a falakhoz vezető utak és a szikla alatti teraszok is hihetetlen kilátást és hangulatot nyújtanak. Ne próbáljon katonai létesítményeket, antennákat és katonákat fényképezni – ez tilos és problémákhoz vezethet.
A legjobb időszak a tavasz (március–május) és az ősz (október–november). Nyáron a kőváros hőmérséklete eléri a 40 °C-ot, télen hideg szél fúj, és néha havazik is. A naplemente a vár alatti teraszokról – kötelező program: a mézszínű kő narancssárgás-arany színben ragyog, a mezopotámiai síkság pedig ködbe burkolózik.
Kombinálja a látogatást egy sétával az óvárosban: a Zinciriye medresze, az Ulu Camii, a Forty Martyrs templom és a bazár. A teljes történelmi központ megtekintésére és a várfalakhoz való feljutásra érdemes legalább egy teljes napot szánni.
Viseljen csúszásmentes, mintázott talpú cipőt: az óváros kövei és a várhoz vezető ösvények évszázadok alatt simára kopottak. Vigyen magával vizet: a felső lejtőkön nincsenek büfék.
